Laskagomba alapanyag háztáji elkészítése

Ezen az lapon azok számára szeretnénk segítséget nyújtani, akik
hobbiból,
laskagomba alapanyagot
akarnak készíteni saját, családjuk, szűkebb környezetük számára. Az árutermelő módszereket (egyelőre) nem célunk itt bemutatni, akiket ezek érdekelnek, mindenféleképp szakkönyvek beszerzésével kezdjék. Néhányat az Irodalom oldalon felsorolunk.

Mivel kis mennyiségben és saját célra szeretnénk laskagombát termelni, az egyik legfontosabb cél, hogy minél kevesebbe kerüljön. Ezért számba kell venni az adottságokat,amikkel rendelkezünk és a legkedvezőbb megoldást kell választani. Egy megfelelő tiszta helyiségben, melléképületben, üres, tiszta fóliában, esetleg még a szabadban is megpróbálkozhatunk az előállítással.

Nem számíthatunk jó eredményre, ha a tisztaságra nem ügyelünk kellőképp. Ha a közelben rothadó, bomló szerves anyag van, pl. trágyakupac, rosszul kezelt, beázott szalmakazal, esetleg korábban készült, letermett laskagomba alapanyag van, a sikeres munkánk igencsak megkérdőjeleződik.

Mik jöhetnek számításba? A laskagomba un. farontó gomba. A birtokba vett anyag cellulóz, hemicellulóz és lignin tartalmát hasznosítja, ezért azokat vehetjük termesztésbe, amikben ez megtalálható. A felhasználható anyagok mindenképpen biológiailag érett növényekből származzanak. Nem használhatók a befülledt, penészes, rothadt, ill. a nyers, még zöld anyagok.
Néhány példát felsorolunk, amiket vagy kipróbáltunk, vagy szakirodalomban olvastunk róla, vagy kollégák beszámolójából ismerünk. A különböző anyagok keverhetők egymással, néha még kedvezőbb eredményeket is érhetünk el, mint a tiszta, egynemű anyagok esetében.

Faforgács, ill. fűrészpor:
Fenyő félék és akác forgácsa ill. fűrészpora nem felel meg. A többi fafajta több-kevesebb sikerrel termesztésbe állítható. A frissen döntött fák forgácsával várni kell pár hetet. Általánosnak mondható, hogy a puha fák hamarabb átszövődnek, hamarabb fordulnak termőre, de hamarabb le is teremnek. Különösen dicsérték a diófán termett laskagombát, mind a mennyiséget, mind az ízanyagot tekintve.
Ha fűrészpor felhasználása mellett döntünk, arra figyelni kell, hogy ha nagyon poros, könnyen befülled, ezért forgáccsal keverjük.

Szalmafélék:
A legelterjedtebb alapanyag a búzaszalma, mivel főleg nagyüzemek számára a legegyszerűbb a beszerzése, elég nagy mennyiség áll a rendelkezésre azonos minőségben, és megfelelő tárolással egész évben dolgozhatunk belőle. Számításba jöhet még:
árpa-, rozs-, tritikálé-, repce-, szója-, lenszalma,
magborsó-, maglucerna-, lóhereszalma (ez utóbbiakat a magas nitrogén tartalmuk miatt csak kb. 20 %-ban használhatjuk, az előbbiekhez keverve)

Kukorica-, cirokszár:
Nagyon jó laskagomba alapanyag készíthető belőle. Sokat terem. A túlzott nedvesítést el kell kerülni. Azok a szárak a legjobbak, amik sokáig állnak "lábon". Ha a szártő még zöld, ne használjuk fel. Kévékbe kötve, késő tavaszig felhasználható.

Kukoricacsutka:
Ma már nehezen beszerezhető, de olyan helyeken, ahol még kézzel szedik a kukoricát, találhatunk. Kár elégetni. Kitűnő laskagomba alapanyag.

Máktok, szár:
Szakirodalomban olvastam, hogy jól terem. Sok információm nincs róla.

Kender pozdorja:
Kender kikészítésénél képződik, ha hozzájutnak, jó laskagomba termés várható róla, és az aprítás gondja sem jelentkezik

Szőlővenyige:
Saját tapasztalat szerint nagyon jól termett, szép és ízletes gomba jött le róla. A télen lemetszett venyigét, nyáron használtuk fel. Mindenképpen javaslom, hogy legalább 4-5 hetet várjanak a vágás után. Későbbi felhasználásról nincs információnk.

Az anyagokat részben azért, hogy könnyebben dolgozhassunk vele, aprítani kell. A megfelelő méret 1-3 cm. A túl apró, poros anyag befülledést okozhat, a nagyobbakkal nehéz dolgozni. Mivel is oldható meg ez a probléma? Mindenek előtt szecskavágó, komposztáló gép, kalapácsos daráló jöhet szóba. De mivel csak néhány zsáknyi mennyiségről van szó, akár kézzel is apríthatunk, pl. kisbaltával kukoricaszárat, szőlővenyigét, vagy kézi kalapáccsal is összetörhetjük a kukorica csutkát. A szalmaféléket pl. fűnyíróval vagy damilos szegélynyíróval, bozótvágóval is összezúzhatjuk.

Az alapanyag elkészítésénél el kell döntenünk, hogy végezzünk-e un hőkezelést vagy sem. Azt tudnunk kell, hogy a felhasználandó alapanyagban, annak felületén, a környezetben rengeteg olyan organizmus van, ami a mi laskagombánkra nézve konkurenciát, vagy kórokozót jelent. A hőkezeléssel ezek számát akarjuk a minimálisra csökkenteni, legalább olyan szintre, ahol már nem jelent problémát a fejlődésnek indult laskagomba micéliumnak.

I. módszer:
Ez a hőkezelés legegyszerűbb módja. A nedvesítő vizet felforralva öntjük az anyagra. Gombaölőszert tegyünk a vízbe. Lehűlés után csírázhatunk.

II. módszer:
Nagyobb edényben forralunk vizet, majd az alapanyagot lyukacsos kosárban, zsákban bele mártjuk, és 20-30 percig benne hagyjuk, úgy, hogy a melegítést az áztatás alatt sem hagyjuk abba. A kiszedést követi a lecsurgatás, ezután ha az anyag 30 fok alá hűl, becsírázhatjuk. A vízbe itt is tegyünk gombaölőszert.

III. módszer:
Szintén nagyobb edényben (pl: üst) melegítjük a gombaölőszeres vizet, de csak 60 fokosra. A bemerítés után is ezt a hőfokot tartjuk mintegy 30 percig. Ezután kiemeljük és 10-15 percig lecsurgatjuk az anyagot. Tiszta fóliára helyezzük, ha több merítést is csinálunk, akkor összegyűjtjük és lehetőleg meleg helyen, betakarjuk. Lényege a lassú lehűlés, ezért ezzel a módszerrel csak másnap csírázhatunk.

IV. módszer:
Ez már viszonylag komolyabb, és az eszköz igénye is nagyobb. Lényege egy hőszigetelt, billenthető tartály, aminek az alja rácsos. A rács alá vezetjük be a külön edényben forró víz fölül a gőzt. Ezt száraz gőzölésnek is nevezik. Ez a módszer terjedt el leginkább az alapanyag-készítők körében, meglehetősen változatos képet mutatva a kivitelezés területén. (Mi is ezt a fajta hőkezelést alkalmazzuk) A rácspadozat fölé a száraz aprítékot betöltjük, betömjük, és lefedjük. A gőz felérését követően egy órán át hőntartjuk. Ezután a nedvesítő vízzel hűtjük, és becsírázhatunk, figyelve természetesen arra, hogy az alapanyag sehol ne legyen melegebb 30 foknál.

Az anyagot nedvesíteni kell, hogy a laskagomba kellő vízhez jusson a fejlődéshez. A legmegfelelőbb, ha az alapanyag 65%-a víz. Vannak anyagok, amik ennél több vizet is képesek felszívni, ezért erre oda kell figyelni, mert utólag már nem mindig csepeg ki a felesleg. Ha nem bemártásos hőkezelés végzünk, akkor a megfelelő mennyiség, ha 10 kg légszáraz anyaghoz 16 l vizet adunk. Ezt kádban, nagyobb edényben is hozzáadhatjuk, de egy nagyobb, erősebb pl. agrofólia darabbal is megoldhatjuk. Ha a négy sarkát összekötjük és pl. egy téglával felemeljük, máris kész a megfelelő nedvesítő megoldás. Természetesen a fólia kilyukadását el kell kerülni. Ha a megfelelő vizet felvette az alapanyag, ugyanebben az alkalmatosságban a csírázást is elvégezhetjük.
A vízhez előzőleg keverjünk gombaölő szert.
Régebbi szakkönyvek első sorban a Chinoin Fundasol 50 Wp (100 l vízhez 2 dkg-ot) ajánlották, mi is ezt használtuk. Szóba jöhető anyagként említették még Topsin-M 70 Wp-t, valamint Kolfugo 25 FW-t is.
Újabb irodalomban a Sporgon 50 WP használata merül fel, amit a csiperke gomba termesztéséhez engedélyeztek, de sok laskás is alkalmazza. Háztáji, néhány zsákos alapanyag gyártásnál nem gazdaságos a beszerzése, lévén nagyon drága és nem tudok kis kiszerelésről.

A benedvesített alapanyaghoz hozzákeverjük a szétmorzsolt szemcsírát. Ezt a folyamatot nevezzük oltásnak, becsírázásnak.
Akkor végezhető el, ha hőkezelés esetén az anyag 30 Celsius fok alá hűlt. Maga a csírázás nem nagy gond, lehetőleg egyenletesen el kell keverni az anyagban. Van olyan módszer, mikor a zsákba töltéskor "fészkesen", szakaszosan teszik az anyaghoz, de ha az összekeverést választjuk, a laskagomba-micélium több helyen tudja megtámadni az anyagunkat. Ekkor egyenletesebb és gyorsabb a szövődés.
A szemcsírát előzőleg tiszta helyen és tiszta edényben tiszta kézzel morzsoljuk szét. Ha a csírát nem hagytuk elöregedni, ez elég könnyű feladat. A kissé elöregedett laskagomba csíra azonban nehezebben szedhető szét, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem használható fel. Mindazonáltal azért a megvásárolt szemcsírát megfelelően tartsuk a felhasználásig.
A szétszedett csírát zárt edényben, vagy nejlon zacskóban bekötve tartsuk és vigyük a felhasználás helyére. Ha több nappal a feldolgozás előtt bontjuk ki, akkor mindenképp hűtőben tároljuk, de ekkor is összeállhat újra.

Mennyi anyagot használjunk fel? Az mindenképpen javasolható, hogy először nagyobb mennyiségű csírát tegyünk az alapanyagba. Ha nem csinálunk semmilyen hőkezelést, 2-4 zsákot készíthetünk egy zacskó csírával (12-13 kg-ost). Ha hőkezelést végzünk, akkor ennek, akár a duplájára is elég. Az alapanyaghoz adagolt csíramennyiség közvetlenül nem befolyásolja a leszedhető termés mennyiségét.

FONTOS!
Alapanyag gyártása során kerülni kell, hogy a szecskázást, darálást és az oltást egy időben végezzük! Szinte biztosra mondható, hogy a zsákok befertőződnek, bezöldülnek.

A benedvesített alapanyagot műanyag zsákba töltjük. Ezt úgy kell csinálni, hogy az anyag hézagmentesen töltse ki a zsákot, amennyire lehet, tömöríteni kell, száját szorosan bekötni. Ellenkező esetben a termés indulásakor a belső hézagokban is megindulhat a laskagomba képződése. Ennek elkerülése miatt, kell figyelnünk a kész zsákok mozgatásánál is. Ha később mégis észrevesszük, hogy a zsákon belül indul meg a termésképződés, vágjuk fel a nejlont, éles késsel, tapétavágóval, de a tapasztalatom szerint nem mindig fejlődik ki az így indult laskagomba.
A zsákokat célszerű előre kilyukasztani, 10-14-es bőrlyukasztó a legmegfelelőbb, de ha ilyenünk nincs, akár késsel is vághatunk rá 2-5 cm-es vágásokat. A lényeg. hogy mindenképpen perforálni kell, mert ellenkező esetben az alapanyag befullad. Van aki csak szeggel üt rá lyukakat és az átszövődés után, a termőre fordulás előtt hasítja fel. Ebben az esetben talán a rovar kártevők ellen könnyebb védekezni, de a felvágást időben kell megcsinálni, hogy a termés képződés megfelelő helyen induljon meg. A lyukak távolsága 8-15 cm legyen, túl sokat nem érdemes készíteni, nem terem akkor sem többet, ha ezek számát jelentősen megemeljük. Ha nagyon közel van egymáshoz a perforáció, akkor a fejlődő laskagomba csokor összenőhet, de ez csak esztétikailag jelenthet kis gondot.
A zsák mérete lelapítva 40-50 cm széles legyen, a nagyon nagy zsák főleg nyáron, befülledhet. Egyébként a mérete nem lényeges, viszont lehetőleg vékony anyagú legyen, hogy tudjon zsugorodni az alapanyaggal. Célszerű átlátszó anyagot választani, hogy lássuk a szövödés eredményét, de a szín nem befolyásolja a fejlődést.

SZÖVETÉS, ÉRLELÉS

A szövetés alatt azt kell érteni, mikor a becsírázott anyagot a laskagomba-micélium birtokba veszi. Ez megfelelő esetben 8-14 nap alatt megtörténik, ha hibátlanul dolgoztunk, akkor egyenletesen kifehéredik a zsák. A szövetés és az érlelés nem különül el élesen egymástól, érlelésnek nevezzük amikor a micélium megerősödik.
Ehhez a zsákokat egy kellő hőmérsékletű helyiségben úgy kell elrakni, hogy ne érjenek össze. Főleg nyáron, nagy melegben fontos ez, mert túlmelegedhet. Az a lényeg, hogy a zsákok belsejében a hőfok ne menjen tartósan 30 fok fölé. Az alacsonyabb hőfok nem árt, még a fagy sem, csak akkor, ha túl hosszú ideig nem tud a laska fejlődni. Az optimális szövetési hőfok 18-22 Celsius.

A szövődés alatt szükség van levegőztetésre. Néhány zsák esetén ez csak egy szellős helyiséget jelent, de nagyobb mennyiség esetén esetleg ventillátorral is be kell segíteni.

A páratartalom biztosítása a szövetés alatt is elengedhetetlen. Ez alacsonyabb hőfokon nem jelent mást, minthogy néhányszor megöntözzük a zsákokat. Nagyobb melegben erre akár naponta is szükség lehet.

A laskagombának fényre is szükség van a fejlődéshez, de ez csak a termésidőszakra igaz. Tehát a szövetés sötét helyiségben is végbe megy.

Nagyon fontos tennivaló még a rovarok elleni védekezés. Ha ezt elmulasztjuk, akár a teljes alapanyagot is tönkre tehetik a kártevők lárvái. Ebben az esetben a micéliumot összerágják és nem képes termést hozni. Van olyan eset, mikor csak néhány perforációnál szaporodnak el, és másiknál képes teremni, de azért törekedjünk arra, hogy ne a kártevőknek dolgozzunk. Különböző vegyszerek vannak, amiket használhatunk. Minden esetben tartsuk be a tájékoztatón levő utasításokat! Ilyen szerek: Unifos, Chinetrin, Piretrin, Chemotox, stb.
A lebomlási időre is ügyeljünk. Van olyan rovarölő szer ami torzítja a laskagomba termését, ezért a várható termésképződés előtti napokon már ne használjuk. Ilyen tapasztalatunk volt pl az Unifos-szal.

Védekeznünk kell a rágcsálók ellen is. Az egerek előszeretettel rágják ki a szövődő zsákokból a búzaszemeket. (Kisebb lyukat rágnak a zsákon, és kihordják az alapanyagot) A patkányok is kárt tesznek a zsákokban, de ezt csak akkor észleltük, ha szorosan voltak egymás mellé rakva, és sötét volt. Világos helyiségben, egysorosan rakva patkány kártételét nem tapasztaltuk.(a zsákokat nagydarabban szaggatják ki, nagy mennyiségű alapanyagot hordva ki belőle)